| Hírek : Garfield 2. avagy Egy világhírű macska második élete |
Garfield 2. avagy Egy világhírű macska második élete
Kingus 2006.08.19. 19:35
Ha hihetünk abban, hogy a macskáknak kilenc életük van, Garfield mozihősként is szép jövő elé néz. És ha azoknak adunk igazat, (márpedig azoknak), akik szerint a második Garfield-mozi jobb, mint az első, és ez a helyzet a következőkben csak fokozódik, akkor a kilencedik Garfield-filmhez közeledve tán még a legmegátalkodottabb rajzfigura-hívők sem kapnak idegbajt kedvencük mozivászonra reinkarnálódott változatától.
Két évvel a képregényből született első film után itt van tehát a Garfield 2, és Jim Davis, a világ leghíresebb macskájának apukája (kitalálója és alkotója) tevékeny tanácsadóként vett részt az újabb kalandok kidolgozásában. Megnyugtatásul hozzátehetjük, Garfield jelleme mit sem fejlődött, maradt ugyanaz a töretlenül önző, szeszélyes, csípősnyelvű, lusta és falánk macska, aki szemrebbenés nélkül állítja fejre maga körül a világot, ha az nem áll úgy a lábán, ahogy szerinte helyes lenne. A humora nem annyira abszurd, mint rajzfiguraként (más a műfaji lehetősége), de van jó pár jelenete, amelyben megcsillogtatja egészséges pimaszságát.
A történeten érződik a szerzői igyekezet, hogy az élőszereplőkkel és számítógép-teremtette figurákkal előadott mese minél több meglepő fordulattal álljon elő. Így kerül Garfield és a továbbra is alárendelt kutyaszerepben Odie Angliába, így cserélik össze őt egy hozzá megszólalásig hasonló, Hercegnek becézett angol főúri macskával, így kerül az elanyátlanodott állatsereglet megmentői szerepébe az angol kastélyban, s így harcolja le előbb a kastély páratlan berendezését, majd az állatok életére törő főgonoszt. Hogy közben szerelemtől szédült gazdájával mi történik, az majdnem lényegtelen, az élő szereplők tulajdonképpen csak zavarnak, mert alig vannak kitalálva, de amit kitaláltak hozzájuk a szerzők, elég primitív és meglehetősen unalmas.
Vannak mulattató poénok, nevetésre ingerlő helyzetkomikum, a Dr. Doolittle-ből ismerős állatsereglet is szolgáltat szórakoztató fordulatokat, bár jóval kevesebbet, mint amit még elbírt volna az olykor lassúdan csordogáló film. Tim Hill rendezői munkája híján van az igazán szellemes megoldásoknak, és nem igazán játssza ki az angol-amerikai mentalitás közti különbség örökzöld humorát. Ezzel együtt a Garfield 2 igazi családi film, legfeljebb a felnőttek kellemesen kieresztenek másfél órára, miközben csemetéik szívből mulatnak a pákosztos vörös macska kalandjain. Plusz: Garfieldet ismét Tyll Attila szólaltatja meg magyarul.
forrás: nepszava.hu cikket írta: Bársony Éva
| |